A Wing-Tsunról

Sosem örvendtek a harcművészetek Magyarországon akkora népszerűségnek, mint manapság. Régen a harcművészeteket leginkább fanatikusok művelték, akik nagy nehézségek árán tudták mestert szerezni maguknak. Azóta a világ sokat változott. Ma már könnyű mestert találni, csak szét kell nézni a városban, és egész biztos, hogy négy-öt iskola hirdetését megtaláljuk.

Ugyanakkor sokan idegenkednek a harcművészetektől. Ennek oka, hogy a közvéleményben élő kép teljesen más, mint amilyen a harcművészet valójában.

A filmekben az látható, hogy nagy izmos, erős férfiak vagy negyed órán keresztül ütik egymást, aztán a heroikus küzdelemben a főhős legyőzi a rossz fiút. Ez sokakat elrettent a harcművészetek gyakorlásától, mivel az átlagember általában nem úgy néz ki, mint a mozi hős. De ennek valóban így kell-e lennie? Valóban izmos és nagydarab embernek kell lenni ahhoz, hogy egy küzdelemben legyőzzük az ellenfelet?

Egy valós, szemtől-szembe harc nem tart negyed óráig. Általában vége is van, amikor valamelyik fél megkapja az első néhány ütést. Egy valós harci szituáció egy-két percen belül véget ér. Az ehhez szükséges állóképességgel pedig egy átlagember is rendelkezik.

Ha valaki nagy és erős, akkor nincs semmi gond, sokszor a puszta külső megjelenés elég ahhoz, hogy megfutamodásra kényszerítse az ellenfelet. De mi van, ha nem nagy, nem erős, és valami más útra van szükség az ellenfél legyőzésére, nem a puszta fizikai erőre?

Ezt az utat követi a Wing Tsun. Az egyik alapelv, hogy mindig van náladnál is erősebb és nagyobb ellenfél. Ezért egy erősebb ellenféllel szemben teljesen felesleges erőt alkalmazni, mivel úgyis a gyengébb marad alul.

Az ellenfél márpedig nagyobb és erősebb lesz, mivel a támadó általában azért lép fel támadólag, mert fölényben érzi magát. Fölényét pedig leginkább a testi adottságokon tudja leggyorsabban felmérni. De akkor hogy győzhet a Wing Tsun nagyobb ellenféllel szemben?

Technikával, gyorsasággal, ügyességgel. A védekezés nem blokkolással, hanem az erő elnyelésével, elvezetésével történik, így nem számít, hogy az ellenfél mekkora erővel támad.

A támadások gyors, dinamikus támadások, és olyan testtájakat támadnak, amelyek érzékenyek, sérülékenyek, amelyeket nem lehet kikeményíteni, ütésállóvá tenni. Ilyen például a szem, torok. így az ellenfelénél gyengébb fizikumú ember – akár férfi, akár nő – győzhet támadója ellen.

A Wing Tsun tehát más utat képvisel, mint a stílusok többsége. Már az is rendhagyó, hogy alapítója egy nő, aki egy shaolin apáca volt. A Wing Tsunból hiányoznak a látványos, nagy nézőközönséget vonzó technikák, amelyek jól mutatnak bemutatón, de valós harci szituációban nem sokat érnek. Csak olyan technikákat tartalmaz, amelyeknek harci értékük van. A Wing Tsun célszerűségre, hatékonyságra törekszik. Ahol lehet, próbál egyszerűsíteni, ésszerűsíteni.

A Wing Tsun útja: ésszel győzni az erő felett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük